Haikuk
„A negyedéves színészekkel – a Kaposvárott elkezdett „kreativitási gyakorlatok” folytatásaként – haikuk dramatizálását, szcenírozását tűztem ki célul.
„A negyedéves színészekkel – a Kaposvárott elkezdett „kreativitási gyakorlatok” folytatásaként – haikuk dramatizálását, szcenírozását tűztem ki célul.
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2013. május 9. csütörtök, 19:00
Haikuk
A haiku – kissé hozzávetőlegesen és szakszerűtlenül szólva – a tao fennhatósága alatt álló kozmoszban felbukkanó esendőnek, emberi értelemben törékenynek és töredékesnek a költői ábrázolása. De – ahogyan én látom –, elsődlegesen nem ’líra’, nem a szépséget célozza, hanem felismerésre, egy bizonyos alkalomszerű tudásra, megvilágosodásra vár, illetve azt közvetíti. A haikuban mindig felvillan egy világmindenség, felvillan és soha vissza nem tér: mint emlék kísérti a befogadót.
Mármost e felületes leírásból is látszik, hogy egy efféle anyag ’dramatizálássa1’ való szcenírozása istenkísértés, vagy – egyszerűbben szólva –: nagy koncentrációt és a teljes személyiséget mozgósító feladat. Viszont első ránézésre is megmutatkozik egy kivételes sajátossága, az, hogy nem zavarnak be – minthogy ez a folyamat előzmény nélküli – a konvenciók. (Sem a szemléleti, sem az ún. szakmai konvenciók.)
Én úgy látom, hogy a haikuban felvillanó ’világmindenség’ (és persze az abban megmutatkozó emberi és esendő) közvetlenül nem fordítható le a teatralitás nyelvére, a színésznek minden alkalommal rá kell találni arra a formanyelvre, amely ezeket a szenzációkat és különleges tartalmakat közvetíteni képes. Ezt követően pedig, a színésznek vállalnia kell, hogy eszközeiben alkalmassá teszi magát arra, hogy hiteles megszólaltatója legyen ugyanezeknek a szenzációknak.”(Jeles András)
A színpadi játék két „nyugállományba vonult” színésznő történetét meséli el, akik élethelyzeteikből adódóan közös albérletbe kényszerülnek. Társbérletük kacagtatóan szatirikus helyzetek, nosztalgikus visszaemlékezések és komikus sorsfordulatok kavargó forgatagává válik.
“Az életet a haláltól elválasztó határ homályos és bizonytalan. Ki a megmondhatója, hol végződik egyik, és hol kezdődik a másik?” /Edgar Allan Poe/
Az Újszínház társulata tisztelegve a nagy elődök előtt klasszikus kabaréműsorral készül: humoros jelenetekkel, viccekkel, kuplékkal, sanzonokkal. A kabaré az a műfaj, mely a közönség örömére, szórakoztatására jött létre, hiszen nincs jobb gyógyír, mint a nevetés.
Ebben a kedves történetben, vérbő humorral, egymást megállás nélkül ugratva és féltve mutatja meg két színésznő, hogy a legnagyobb művészek…
Csukás István, újra az Újszínház színpadán. Ezúttal, talán a legnépszerűbb meséjének színpadi adaptációját mutatjuk be, kicsik és nagyok örömére.
Felhőtlen családi szórakozásra hívjuk és várjuk lelkes közönségünk apraját és nagyját. És akkor se csodálkozzunk, ha ismerősnek találjuk a mesét…
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!